Hyunjin nagyot nyelve lép be a steril, fertőtlenítő szagú irodába. Jiyongra csak egy futó pillanat erejéig szegezi a tekintetét, jelezvén, hogy tudja hol a helye; milyen ranggal rendelkezik a másik. Nem akar balhét, pláne, hogy a testének minden porcikája iszonyatosan sajog. Sok verést kapott viszonylag rövid idő alatt, szóval hiába szokta már meg a pofonokat, és hiába kapott már sokkal nagyobbakat és rosszabbakat is, most annyira nem kívánja, hogy mások ökle ismételten erőszakosan ütközzön az arccsontjával vagy a hasával.

Az igazgató nagyjából ugyanazokkal a szavakkal mutatja be az új fiút, mint ahogy korábban Tent sózta Johnny nyakába, Hyunjin pedig pontosan jól tudja, hogy ilyenkor mi hagyja el a középkorú férfi ajkait, így nem igazán figyel oda rá.

Annál inkább az új srácra.

A vörös haja már önmagában is szokatlan, nem még az arcát pöttyöző szeplők vagy a finom arcvonásai. Ez a fiú mindennek tűnik, csak balhésnak nem.

El se tudja képzelni, hogy mi és hol van rajta, amiért idehozták. Ha tetoválás, akkor nem feltűnő helyen van, ha pedig piercing, akkor már kivették.

- Szóval ő lesz az új szobatársad. - Hyunjin olyan mélyen belemerült a gondolataiba, hogy tényleg teljesen elfelejtett az igazgatóra figyelni, de szerencséjére még pont a mondandójának a végére észbe kap, így elkerüli a további gondokat. - Őszintén remélem, hogy őt tovább sikerül megtartanod, mint az előzőt - mosolyodik el Jiyong, mire a fiatal fiúnak reflexszerűen szorul ökölbe a keze.

Nem szereti, ha fenyegetik. Még akkor sem, ha nem nyíltan teszik.

A kedves szavakat majd biztosan meghálálja valahogy. Úgyis idejét érzi már annak, hogy visszalopja a saját testékszereit.

Vagy még kitalálhat valami sokkal izgalmasabbat is. Majd eldönti.

- Szia, az én nevem Felix - hajol meg a fiú. A hangja mély, sokkal mélyebb, mint amire a már bentlakó számítana, de az igyekszik nem különösebben fennakadni ezen a részleten.

- Hyunjin - böki oda neki kelletlenül a választ. - Végeztünk, igazgató úr? - érdeklődik kissé elkenődve, de figyelve arra, hogy véletlenül se legyen tiszteletlen. Tényleg elege van mára az erőszakból.

Majd holnap behozza a lemaradást.

- Igen, mehettek - ereszti őket szélnek Jiyong.

Aztán már a folyosón vannak. Azon, amin Hyunjin már csukott szemmel is végig tudna menni. Cipőik alatt nyikorog a linóleum, ami még sokkal kínosabb légkört kölcsönöz az egyébként csendben lévő fiúknak, mintha tényleg teljes lenne a némaság.

- Mi történt vele? - hallatszik a hirtelen kérdés, ami úgy töri ketté a beállt csendet, mintha csak valaki teljes erővel vágna a földhöz egy tükröt.

- Kivel? - kérdi Hyunjin ridegen. Nem akar beszélgetni, nem akar közel kerülni a fiúhoz és pláne nem akarja megismerni. Ezeknél kevésbé már csak Jeonginról szeretne mesélni. Még nem kész feltépni azokat a sebeket, amik még be sem gyógyultak rendesen.

- Az előző szobatársaddal - feleli Felix. Tudja jól, hogy a másik elsőre tudta, kire gondol, de úgy van vele, hogy amíg húzzák az időt, az addig is telik, és addig sem kell befognia a száját. Még nem kötötte a másik orrára, de nehezen tűri meg a csendet, mert olyankor a gondolatai sokkal nagyobb hanggal és intenzitással kelnek életre a fejében, arra pedig senki nincs felkészülve, ami akkor szokott történni.

Nem igazán szabad egyedül hagyni sem, de erre majd fokozatosan rájönnek a többiek is. Most az első benyomásra koncentrál.

- Nem akarok beszélni róla - érkezik a tömör válasz.

- Rendben, megértem - von vállat a szeplős fiú. - Mióta vagy itt? - teszi fel a következő kérdését, amivel már most az őrületbe kergeti a fekete hajú fiút. Nem tehet róla, nem ez a célja, de valamiért nagyon szeretné, ha az kedvelné, így pedig pláne, hogy érzi, hogy ezt nem lesz könnyű elérnie.

- Figyelj, Felix. A te érdekedben is mondom, hogy jobb, ha nem erőltetjük ezt a haverkodás-dolgot, mert én sem akarok ismerkedni, és te is sokkal jobban jársz, ha nem velem akarsz vegyülni - torpan meg Hyunjin egy pillanatra, majd igyekszik a lehető legbarátságtalanabb pillantását elővenni. Nem áll még készen erre. - Megmutatom, mit hol találsz, melyik lesz a szobád, aztán le is lépek.

- Arra gondoltál már, hogy leszarom, hogy nekem mi a jobb meg a könnyebb? Ha érdekelne, nem lennék itt - reagálja le egyszerűen, majd mosolyra húzza ajkait. - Hidd el, engem nem kell féltened.

- Nem tudom, kinek hiszed magad, vagy hogy hogyan és miért hoztak be, de jobb ha megtanulod, hogy itt jobb, ha félted a saját segged - reagálja le egyszerűen. - Ez lesz a szobád - nyitja ki az ajtót, majd beengedi maga előtt a vörös hajú fiút.

- Otthonos - nevet fel.

- Ja, mint itt minden - mosolyodik el kissé önkéntelenül Hyunjin is. - Na, pakold le a cuccod, aztán gyere, megmutatom az étkezőt meg a mosdókat, aztán tényleg elhúzok.

Majdnem pontosan ez is történik. Felix persze közben igyekszik kérdésekkel közelebb jutni az újdonsült szobatársának a személyiségéhez, többnyire sikertelenül. Sehol nem időznek sokat. Egy felől azért, mert nincs sok látnivaló, másfelől meg Hyunjinnak tényleg nincs kedve bébiszittert játszani.

Időközben az azért kiderül, hogy az új lakó néhány hónappal fiatalabb, mint a már rutinos helyi bajkeverő, ami a magas fiút megmagyarázhatatlan boldogsággal tölti el. Szereti, ha ő az idősebb, de erre itt nem igazán van precedens.

Hyunjin végül hiába indul neki a kosárpályának egyedül, mégis az új fiúval kiegészülve ér oda. Úgy fest, hogy tényleg nem tudja magáról lerázni, pedig egyszer még meg is áll, hogy megpróbálja visszazavarni. Már érzi, hogy idővel az idegeire fog menni ez a gyerek. Mikor a többiekhez érnek, Johnny és Ten nincsenek ott.

- Na, hova lett a nyugdíjas meg annak a szobatársa? - érdeklődik az immáron nem legfiatalabb tagja a csoportnak.

- Nem tudjuk, biztos szobára mentek - röhög fel Mark.

- Te tényleg borzasztóan hülye vagy - csapja homlokon magát Jaehyun. - Lehet, hogy néha nem ártana, ha a fejedet dekoráció helyett esetleg gondolkozásra is használnád.

- Ne bántsd már - kel Mark védelmére szinte azonnal Yugyeom. - Nem lehet mindenki okos és megnyerő.

- Lehet, hogy hülye vagyok, de legalább tudok ülni - nyújtja ki a sértett a nyelvét Jaehyun irányába.

- Ó jaj, itt hagyunk titeket kemény húsz percre, maximum harmincra, erre máris ki akarjátok nyírni egymást? - hallatszik Johnny hangja, mire többen is összerezzennek. - Fogadjunk, hogy annyi egyikőtökben sem volt, hogy bemutatkozzatok az új fiúnak - dorgálja a többieket, de közben mosolyog. - Nem is értem, mire mennétek nélkülem - forgatja meg a szemeit miután a hangsúlya kellőképp drámaira sikeredett. - Szia, Johnny vagyok, a legidősebb itt.

- Szia, az én nevem Felix - mutatkozik be az új fiú is.

- Ten. Örülök, hogy megfosztottál az "új fiú" címkétől - mosolyodik el a thai fiú is.

Amíg a többiek is bemutatkoznak, meg faggatják Felixet, addig Johnny félrehívja Hyunjint.

- Minden rendben ment? - kérdi kissé aggódva.

- Hát, azt nem mondom, de lehetett volna rosszabb is - érkezik az őszinte válasz.

- Szerinted milyen? - érdeklődik a rangidős.

- Majd meglátjuk, de jelenleg egy kibaszott pióca. - Hyunjin hangjából hiába süt a frusztráció, a tekintete mégis meglágyul, ahogy a vörös hajú fiúra pillant.

Csak az jár a fejében, hogy muszáj vele bunkónak lennie. Az nem baj, ha a többiekkel jól kijön, de vele nem történhet meg az, mint anno Jeonginnal.

Nem, azt nem engedheti meg magának.

Abba belehalna.